A Copa Del Rey negyeddöntőjében az Atlético Madridon keresztül vezet át az út a Barcelonának. A kemény párharc odavágója lezajlott, a találkozó egygólos katalán sikerrel végződött, de koránt sem mondhatnánk, hogy a Barça nagy előnnyel fordulhatna.
A Diego Simeone vezette Atlético Madrid tavaly majdnem elorozta a Barça elől a spanyol szuperkupát, kiejtette őket a Bajnokok ligája negyeddöntőjében, majd a szezon végén a Camp Nouban húzta el a gránátvörös-kékek orra elől a spanyol bajnoki címet. Azt hiszem minden joggal mondhatom, hogy a matracosok a tavalyi szezon mumusa, egyszer sem sikerült ellenük nyerni, gólból is csak hármat gyötörtek be. Bár fegyverarzenáljukban leginkább a pontrúgások, a durva játék és a csuklósbusz-szerű védekezés találhatók, soha nem szabad őket leírni, mert tavaly óta nagyon erős ellenfélnek számítanak.
Éppen ezért a tegnapi meccs több volt, mint egy egyszerű kupa-odavágó. Kőkemény presztízs-harc mindkét oldalról, az épülő Barça törleszteni akar a tavalyiért és mindenképp kupára hajtana, az Atleti pedig még mindig tűzben ég, hogy megmutassa, ő bizony ott van a két gigász között és mindig számolni kell velük. Nos, az utóbbi két összecsapást figyelembe véve most épp az előbbi van a nyeregben, de súlyos baki lenne elbízni magunkat, mert a matracosok villámgyorsan lerúghatnak onnan, ha úgy teljesítenek a mindent eldöntő harmadik meccsen.
A bajnokságban megesett 3-1-es Barça siker mindent tükrözött, csak az előbbi állításokat nem. A hazaiak domináltak, átrobogtak az Atletico védelmen és sokkal többet is lőhettek volna egy kis pontossággal. A matracosok kulloghattak haza. Időközben gyakorlatilag esélyt sem hagyva kiejtettek egy városi rivális Real Madridot a kupából, hogy aztán megtorolhassák a Barcelonán a korábbi győzelmet. Ez érződött is a tegnapi meccsen, mert jóval kiegyenlítettebb volt, mint az előző.
Mondjuk hasonlóan indult, hiszen a Barça nagy nyomást tudott kialakítani már az találkozó elején, így az első 15 percben konstans az Atlético térfelén zajlott a játék, hazai helyzetekkel. A vendégek hamar megmutatták, hogy védekezésre és kontrákra rendezkedtek be, talán a múltkor is ez lehetett a haditerv, csak most sikeresebben, hiszen a szorításból sikeresen kitörtek és többször eljutottak a Barcelona kapujáig, ahol igyekeztek pontrúgásokat kiharcolni, ezzel terhelni a katalánokat. Ők ebből többször is sikeresen kitörtek, az első félidő pedig ezzel telt, egy-egy igazán nagy helyzettel, először Luis Suárez rontott ziccert, majd Torres és Griezmann kontráját akadályozta meg Gerard Piqué hősiesen.
A második félidő már inkább a bekkelésé volt az Atleti számára, előttük a 0-0-ás végeredmény lebeghetett, mert a kapuig nem gyakran jutottak, inkább a Barça tudott próbálkozni. Sajnos kevés sikerrel, köszönhetően a matracosok fáradhatatlan védőinek. Egyre kínosabb volt a 90. perc közelgése, s egyúttal az a gondolat, hogy rúgott gól nélkül pokoli nehéz lenne a visszavágó a Barcelona számára. A vendégek tördelték a játékot, sokat szabálytalankodtak, González González, a játékvezető pedig nem tudta megfogni a meccset, így az sokszor több percre szétesett, értelmetlen és sérülésveszélyes belépők után dühös szócsatákká. A spori nem nagyon osztott lapot, kivéve ha valaki reklamált, így mentálisan is megterhelővé vált a találkozó. A 70. perc környékén már tudatosult mindkét félben, hogyha itt valaki nem vét komoly hibát, akkor gól nélkül marad a meccs. A fáradtság és a nyomás hatására végül is a vendég csapat volt az a bizonyos, amely elkövette a bakit, egy szabadrúgást követően Busquets lábát Juanfran rúgta ki a tizenhatoson belül, tizenegyesért cserébe. A 84. percben Messi állt a labda mögé, Oblak kapussal szembenézve, majd lőtt. A szlovén kapus bravúrral védett, de nem tudta megfogni a golyót, ami már az argentin előtt pattogott. Leo belőtte a labdát, megszerezve az előnyt. A találka végén kinyílt az Atletico és két komoly esély is nyílt a második megszerzésére a Barçának, de végül egy rúgott góllal fejeződött be a meccs.
A játékosok közül kiemelendő Gerard Piqué, aki most is sikeresen visszaverte a LuftwAfftleti légi veszélyeztetéseit, valamint fontos szerelései voltak. A középpályán jól szűrt Sergio Busquets, illetve nagyon hasznos volt Rakitic játéka. Természetesen - már mondani sem kell - a Bolhát, aki bevitte a mindent eldöntő találatot. Luis Suárez és Neymar most nem álltak a helyzet magaslatán, remélhetőleg a következő meccsen jobban odateszik magukat.
Taktikai szempontból most nem tudta igazán érvényesíttetni akaratát Luis Enrique végig a meccsen, a kezdeti presszionálás, a kezdeményezés megragadása az első félidőben kellett volna hogy jöjjön, de nem sikerült, így a beállt védekezés ellen már nagyon nehéz dolga volt a mesternek, aki leginkább forgatásokkal operált, a széleken igyekezett megbontani a defenzív csapat formációját. Nagyon kevés hely volt a támadók számára és talán a középpályások sem helyezkedtek elég közel hozzájuk, így sokáig azt hihettük gólnélküli döntetlen lesz a vége. Szerencsére végül is az a csapat nyert, aki többet tett a győzelemért, hibára késztetni egy Atléticot nagyon nehéz feladat, erről bárki megkérdezheti Tata Martinot.
Mert ami vele nem sikerült, most sikerült kétszer Luis Enriquével és akárki akármit mond, sikeresen kievickélt a csapat az Anoeta utáni gödörből. Az már egy más kérdés, hogy nagyon könnyen vissza is eshet oda. Mert ezek a meccsek most nem a szokásos, "aki többször győzedelmeskedik, az jön ki jobban" alapon mentek. Ugyan kétszer vertük az Atletit, a harmadikon még nevethetnek ők a végén, úgyhogy most kell igazán okosnak lenni annak a bizonyos Domokosnak.
FC Barcelona - Atlético de Madrid: 1-0 | Copa del Rey, negyeddöntők, odavágó | Camp Nou stadion | Január 21. 22:00
gsz:. Lionel Messi 85' 
