A Spanyol Király-kupa negyeddöntőjének visszavágójában az Atletico Madrid otthonába tett látogatást hozott. A katalánok csekély előny tudatában mehettek a Calderónba, de emiatt érzett nyugalmuk csak pillanatnyi volt, ugyanis Fernando Torres segítségével a hazaiak már az első percben le is tornázták ezt. Az események áradata azonban még csak ekkor kezdődött, s ennek az észveszejtő meccsnek a végén a Barcelona örülhetett.
2014 májusában két gigász találkozott a Camp Nouban, a Barcelona és az Atletico Madrid. Hihetetlen izgalmas bajnoki hajrá után izzasztó, utolsó lélegzetig tartó, küzdelmes 90 perc következett, mely után a matracosok bajnokként hagyták el a katalánok stadionját. A döntetlen elég volt nekik a bajnoki cím megszerzéséhez, s bár Messi meg nem adott érvényes találatával más lett volna a helyzet - a Barcelona szétzilált szezonja bizony ekkor csúcsosodott ki. Tata Martino gárdája utolsóutániutáni esélye volt ez már, hogy valamit is kimentsen a tűzből ami felperzselte az egész idényt, csak annyit kellett volna tenni, hogy megveri az Atleticot bármi áron. Előtte ötször próbálkozhatott, egyszer sem sikerült, hatodik nekifutásra is elhasalt az argentin mester, ezzel beteljesítve saját és a csapat kudarcát. Lezárult a 2013-14-es idény, csalódott Barcások a gyepen, ünneplő, menedzserüket éljenző matracosok mellett. Sergio Busquets a mezével takarja az arcát, csak elbújna a világ szeme elől.
Hónapok múltán kezdődött az új idény, a culék tehetetlenek voltak a szívükbe költöző új reménnyel szemben. Luis Enriquétől sokan olyat vártak, mit nyilvánvalóan nem kaphattak meg. A spanyol mester nem ígért sokat. Fejlődést ígért, egész szezont átfogó építkezést. Forradalom lett belőle.
Néha, ha nagy meccs várományában ülsz le a TV elé - szerencsésebben esetben a stadion székére - egyszerűen érzed, hogy ez nem egy átlagos találkozó lesz. Ilyen volt a mostani is. Aközött, hogy a katalánok elvégezték a kezdőrúgást és Fernando Torres először zörgette meg a Barcelona hálóját a meccsen mindössze 40 másodperc volt. De az őrület még csak ekkor kezdődött.
A kilencedik percben kontragóllal jött vissza a meccsbe a Barcelona, egy gyönyörű MSN összjátékot követően. Messi bolondította a labdát a jobbon, átadta Suáreznek, aki parádés passzt eszközölt Neymarnak, a brazil higgadtan gurított a bal sarokba. Ezután jött egy vitatható tizenegyes, Mascherano (tizenhatoson kívüli) szabálytalanságát fújta le a játékvezető, Ter Stegen érezte az irányt, de ennek ellenére értékesített Raúl Garcia. Viszont ezután megtörtént a következő csoda. A Barcelona szögletből talált be az Atleticonak. Igen, a világ talán legergyábban fejelő topcsapata a világ talán egyik legjobban fejelő topcsapatának. Sergio Busquets bólintott a labdába, ami végül is Mirandáról ment be a kapuba, de ez senkinek ne rontsa el a kedvét. Ez a gól tényleg szögletből esett, én percekig csipkedtem magam utána. Ám a félidőnek ezzel még mindig nem volt vége Jordi Alba, aki a meccs elején lefejelte a partjelző zászlót tartó kezét egy bedobásnál, később egy tiszta gólhelyzetet blokkolt, hogy aztán 10 másodperc átsprintelje az egész pályát és Messi kontrája után labdát kapva, gólpasszt adjon Neymarnak. 2-3.
A második félidő is érdekesen kezdődött, mivel Gabi már nem jött ki a pályára az Atletico csapatából, hiszen a szünetben kitört dulakodás következtében kiállította a játékvezető. A matracosok egyre frusztráltabbak lettek, ez talán ott vált leginkább szemléletessé, amikor Arda Turan levette a cipőjét és a partjelző irányába hajította. Sajnos igazán őrült pillanatnak csupán ezt tudom leírni a második 45 percből, mert amilyen jól indult a találkozó, annyira álmosan végződött. Abszurd egykapuzás alakult ki a 10 emberes - és hamarosan kilenc, hiszen Mario Suárezt is kiállították - Atleti térfelén, csupán egy percre szakadt ez meg, míg Cani nagyon jó lövését Ter Stegen bravúrral védte... de aztán folytatódott minden ahogyan eddig. Ám nem lehetünk elégedetlenek, mert a hármas sípszó után mindenki boldogan mehetett lefeküdni, a Barcelona tovább ment a kupában és a sorozat toronymagas esélyeseként várhatja az elődöntőket.
Nagyon jó egyéni alakításokat láthattunk a vendég oldalról, igazából mindenki ki tett magáért, a meccs embere Neymar. Ami viszont igazán fontos, az Luis Enrique bámulatos tökössége, aminek köszönhetően már harmadjára meccselte le a Barca az Atletit. Ugyanis a katalánok az első félidőben nyilvánvalóan kontrajátékra voltak behelyezkedve, még labdabirtoklásban is megverték őket, ez pedig egy olyan dolog, amit az elmúlt években soha nem láthattunk. Ahogyan a hosszú labdákat sem gyakran, már pedig ezzel az eszközzel játszotta át a Barcelona az ellenfél kőkemény középpályáját. Ez pedig lassan felfedi Lucho szándékait, hogy mi volt a terv a rotálások mögött, min dolgoztak az edzéseken, mit eszelt ki a spanyol a laboratóriumában, a sok tesztelgetés után. Luis Enrique kiismerhetetlen kártyajátékossá avanzsált, aki úgy alakította át a Barcelona fegyvertárát, hogy közben ragaszkodott a filozófiához. Csak éppenséggel most már mindenféle csapat ellen meg lehet az ellenszer, Lucho akárki ellen kijátszhatja szépen őrizgetett Jolly Jokereit.
Nyilván nem szabad előre inni a medve bőrére, de úgy tűnik hogy a Barcelona épp most húzta be a Spanyol Király-kupát, igazán komoly ellenfél már nem vár a következő három meccsen. Lucho pedig egy több éves hátrányból kovácsolt előnyt, ami fontos fegyvertény. Kupa nélkül már csak valami katasztrófa folytán zárnánk az idényt, az a fejlődés, amiről a spanyol edző beszélt, egyre inkább látszik. Hol van már az a májusi délután? Fél évvel a bajnoki cím elvesztése után, januárban Luis Enrique harmadjára veri a címvédőt 17 nap alatt. Legyőztük a démonainkat.
ATLÉTICO MADRID - FC BARCELONA: 2-3 | Copa Del Rey negyeddöntő, visszavágó | Vicente Calderón, január 28. 21:00
gsz:. Torres 1' Neymar 9' 41' Sergio Garcia 30' Miranda 38' (öngól) Gabi piros lap 45' Mario Suárez piros lap 84'
