A BL/BEK történelem 60. döntőjében a Barcelona és a Juventus küzdöttek meg a serlegért. Mindkét csapat esélyt kapott a triplázásra, hiszen otthon már kettőből kettő kupát bezsebeltek. A berlini Olympiastadiont azonban csak egy csapat hagyhatta el győztesként. Bár favoritként érkezett a Barca, egy percre sem érezhette magát annak, hiszen a Juventus nagyon nehézzé tette a dolgukat, és talán az év legnehezebb próbatételét teljesítette a Barcelona, hogy aztán bemasírozzon a történelemkönyvekbe, mint az egyetlen csapat, mely kétszer tudott triplázni. Lássuk, hogyan jött össze a győzelem.
Ideges kezdésnek lehettünk szemtanúi 2011-ben a Wembleyben, ideges kezdést láttunk most is, de most sokkal rövidebb ideig, és sokkal jobban jöttek ki belőle a Barcelona játékosai. Miután kihozták a labdát, már el is indítottak egy veszélyes támadást, mely során Messi juttatott el labdát Neymarhoz a bal szélre. A brazil Iniestának adta át, aki becselezte magát a tizenhatoson belülre és lekészítette Rakiticnek. A horvát nem habozott, bevágta a labdát a hálóba, ezzel szinte tökéletes kezdést biztosítva a meccsnek Blaugrana szempontból. Már a negyedik percben előnybe kerültek és ez a következő percekre is rányomta a bélyegét. Fölényt alakított ki a Barcelona, melyet igazán a Juventus játékosai csupán csak a durva belépőikkel tudtak megtörni. Dominált a gránátvörös-kék oldal, több nagyon veszélyes helyzetet teremtve Neymartól, Alvestől, de a 37 éves Gianluigi Buffon megmutatta, hogy nem véletlen tartják számon a legjobb kapusok között, hatalmasakat fogott. A másik térfélen Pogba okozott néha zűrzavart, bár a Barcelona megszállta őket, azért veszélyes kontrákat vezettek. Fontos volt számukra, hogy valamelyest megszüntessék a folyamatos nyomást. Durvák voltak és ezzel tördelték a játékot, ennek az volt az eredménye, hogy az iram egy időre lecsendesedett. A félidő közepén már nem szorított annyira a Barca, ezt próbálta kihasználni a Juventus, sikertelenül, hiszen a 40. perc felé közeledve már újra ők vették a kezükbe a kezdeményezést. Iniesta sziporkázott, míg Messiből felkészültek a Juve védők, Don Andrés villogott a karmesteri pálcával, jobbnál jobb támadásokat vezérelve. Így múlt el az első félidő, jött a szünet és a sorok újrarendezése.
Az első játékrész kezdetéhez hasonlóan a második 45 perc elején is a zebrák igyekeztek. Gólt akartak szerezni, hogy visszajöjjenek a játékba. Ennek ellenére a Barca kontratámadásból egy újabb roppant veszélyes helyzetet teremtett, de Luis Suárez okos lövését bravúrral fogta ki Buffon. Az olasz hálóőr a meccs egyik hőse volt, ha nincs ő, meg a néhol emberfeletti mentései, több góllal ment volna a Barca. A védései akkor értékelődtek fel igazán, amikor az 54. percben Marchisio átszelte a katalán védelmet egy gyönyörű sarkazással. Lichsteiner vette át a labdáját, tette be Teveznek, a Barcelona felkészületlen védelme pedig nem tudott reagálni, az argentin lőtt. Ter Stegen testtel még védte ezt a löketet, de a kipattanóra már indult az ex-Real Madridos Morata, aki okosan ellőtte a kapus mellett, ezzel kiegyenlítve. A meccs újra teljesen nyitott, ez megzavarta a Barcát, a Juventus viszont ettől kapta a plusz motivációt. Az ő perceik következtek. Az ezidáig szinte elveszett csapat újabb és újabb rohamokat indított. Küzdöttek, és ragaszkodtak ahhoz a győzelemhez, őket titulálták esélytelenebbnek, de ők erre fittyet hánytak. Pogba fejelhetett tisztán, majd Tevez küldött löketet, a katalánok megúszták az újabb gólt. Szinte biztosan kifizetődtek volna fáradozásaik, ha az ellenfelük nem a Barcelona. De a katalánok égő akaratról tettek tanúbizonyosságot... nem csak most, az egész szezon során. Az a kupa őket illette, ezt tudták jól, az újabb történelmi tripla útjába semmi nem állhatott. Lionel Messi - aki a meccsen nagyobb őrizetet kapott mint az Egyesült Államok elnöke, ha Dallasba megy - tudta ezt jól, és megindult a betonkemény Juve védelemmel szemben. Átjátszotta magát két védőn és területhez jutott. Ellőtte a labdát. Bár Buffon még útját állta, a löket elég erős volt, hogy az olasz fal ne tudja megfogni. Kipattant a labda, Luis Suárez érkezett majd felvarrta a hálóba. 2-1, fordult a kocka. Újra a katalánok markában volt a győzelem, olyan erősen szorították, hogy nehéz volt elképzelni elillanását. Most az olaszok voltak megzavarodva. Neymar labdát kapott a tizenhatoson belül Albától, és befejelte a labdát a hálóba, pechjére a keze is hozzáért, így érvénytelen volt a találat. A katalánok lendülete visszatért. Teltek a percek, véghajrá. A Juventus rémülten, félig reményt vesztve hajtották a labdát, minden tisztelet nekik a küzdőszellemükért. De mint mondtam, az estének csak egy győztese lehetett. Ahogyan a meccs a véghajrába farolt, az olaszok küzdelme végleg megpecsételődött: az utolsó másodpercekben kontrát vezetett a Barca, Neymar kap labdát és ellövi Buffon mellett. Mire a hálót rezgeti a labda, Neymar már rohan az utazó Barcelona szurkolókhoz, ledobva mezét. Tudta jól: megvan a győzelem. Vége a harcnak, nem vár már semmi, csak az ünneplés.
A társak megrohanták a nyerőember brazilt és eltemették az öleléseikkel. A gigászi küzdelem végén a Barcelona örülhetett, ünnepelhette a triplázást jelentő BL-győzelmet a saját szurkolótábora előtt. Esélyesebbek voltak? Talán. De a berlini finálét elrajtoló kezdő sípszó pillanatában megszűntek az esélyek, csak a harc létezett. A szezon legnehezebb meccsét nem a taktikai, nem a stílus, nem az esélyek nyerték meg a Barcának. Az erősebb szív hozta el a győzelmet. A 2014-15-ÖS BAJNOKOK LIGÁJA GYŐZTESE AZ FC BARCELONA! 
