A La Liga 13. fordulójában a Valencia fogadta a Barcelona csapatát. Igazán nehéz, hajtós mérkőzésre volt kilátás, s amit vártunk meg is kaptunk. Mindkét csapatnak voltak nagy lehetőségei, de ezek mind lehetőségek is maradtak, s nem gólok, egészen a drámai véghajráig, amikor is a vendégek megragadták a három pontot.

Ez a Mestallában vívott mérkőzés egy fontos állomása a Barcelona szezonjának, több szempontból is. Elsősorban a három pont begyűjtése a bajnoki versenyfutás szempontjából volt döntő, ahol a listavezető Real Madrid egy másik nehéz ellenfelet gyűrt le idegenben a Malaga személyében, így 2 pont elvesztése 5 pontos lyukat hagyott volna a két gárda közt.

Másodszor egy Valenciában aratott győzelem mindig megmutatja egy csapat erősségét, hiszen a Denevérek nem gyakran adnak oda 3 pontot otthonról, ez a stadion is egyike a La Liga forró pontjainak. Bemutatkozott egy új játékrend, a doble pivot, melynek tegnapi működéséről itt olvashatsz egy jó kis elemzést.

Harmadik szempontomat pedig egy futballbeli szólásmondással indítanám: győzelem, mikor a csapat nem játszik olyan jól... ez a bajnokok privilégiuma. Ez az utóbbi két évben nem volt jellemző a Barcelonára, jellemzője volt viszont Pep idején, és ahogy látszik: talán jellemző lehet most is. Na ezzel nem azt akarom mondani, hogy mostantól minden győzelem az ölükbe huppan majd. Egyszerűen egy olyan pluszt láttam tegnap a csapatban, melyet egy ideje már nem. A tartást, a küzdést, az utolsó pillanatig való harcot. Ez a győzelem nem csak a pontvadászat miatt fontos; ez mentális győzelem is volt.

Nagy lendületet adhat egy csapatnak egy ilyen kínkeserves, ám harcos győzelem, hiszen az ilyenekkel gyarapszik a küzdőszellem. Úgy nyertünk tegnap, hogy a Valenciában benne maradt a gól, tudtak volna ők lőni egyet esetleg kettőt, sőt a meccs nagy részében partiban voltak a Barcával, de a csapat játéka olyan volt tegnap, mintha egy folyamatosan szoruló hurok lett volna. Na most itt jön a képbe Lucho, aki a doble pivottal cseppet sem fogott mellé, sőt, nagyon is bejött az elképzelése, az első perctől kontroll alatt tartották az ellenfelet, ezáltal nem érvényesült a kontrajáték, egyre közelebb engedték őket magukhoz, majd ott pörgött fel ahol kellett, még hogyha ennek egy kisebb szívinfarktus is volt az ára. Az eredmény azonban három pont, jól megérdemelt három pont. 

A Valencia erős és méltó ellenfél volt a csapatnak, remekül védekeztek, veszélyes támadásokat vezettek, de a jobb csapat győzedelmeskedett, köszönhetően az este hőseinek, Bravonak, Piquének, Busquetsnek és én ide sorolnám Enriquet is. Ugyan a győzelem ízét hamarabb is megérezhette volna a csapat, elvégre elvettek a Pistolerotól egy gólt (egy másik alkalommal még a befejezés előtt ítélték tévesen lesnek a gólszerzési lehetőségét), egy olyan gólt ami nagyon fontos lett volna a játékosnak. De a lényeg a három pont és a magabiztosság, amivel a Barca a tökéletes hét után az újabb hetet kezdi.