A válogatott szünetről visszatérve ligameccs várt a Barcelonára, a spanyol bajnokság 29. fordulója. Galíciában kellett teljesítenie cseppet sem könnyű feladatát, a Celta Vigo ellenfeleként hazahozni a három pontot. A várakozásokhoz megfelelő meccset láthattunk, ez látszik az eredményen is.
Otthon tradicionálisan erős, harcias kis vagy középcsapat az ellenfél. Több rivális is bukott ez ellen a csapat ellen. A győzelem előre láthatóan nagyon nehéz lesz, de olyan, amire a szezon végi elemzésekben visszatekintünk majd, s így szólunk: igen, itt akár el lehetett volna bukni az egészet. Az ilyen meccsekre mondjuk azt, hogy minidöntő. Az ilyen meccsekről elhozott három pont pedig mindig annyira hatalmas, hogy a megszerzésének eszközei olykor már nem is érdekeltek. Csak valahogy legyen meg, az a lényeg. Tegnap este pont egy ilyen meccset láthattunk.
A Celta Vigo még mindig egy nagyon szimpatikus csapat, a Barcelona ellen pedig derekasan küzdöttek. Visszagondolva az első félidőre, a mérkőzés akár az övék is lehetett volna, a nüanszok döntöttek. A nüanszok és a kitartás, a harci kedv. Abból jó adaggal rendelkezik idén a Barca, pedig tavaly talán épp ez hiányzott leginkább. Tavaly el bukta volna ezt a találkozót, efelől nincsen kétségem. A Barcelona megtanult csúnyán nyerni, ami elkerülhetetlen a modern fociban. Nem megy a támadósornak, s nincsen olyan egyéni produkció a középpályán ami elbillenthetné a mérleget? A védelem gyötri be a gólt egy pontrúgásból, manapság ez teljesen tipikus forgatókönyv a világ topcsapatainak körében, csak éppen a Barca nem rendelkezett ilyen tulajdonsággal. Most már igen, s ez a változás komoly eredményeket hozhat. Nem hiszitek el? Kérdezzétek az Atletico Madridot, hogy nyertek bajnokságot és jutottak BL-fináléba.
Gólról gólra: Nem érdemes tagadni, hogy az első félidő a Celta Vigoé volt. A Barcelona fáradtan kezdett, nem tudta magához ragadni a kontrollt, nem úgy az ellenfél, akik meg épphogy nyomtak. Ugyan helyzetek itt is, ott is megvoltak, érezhető volt a katalánok nyugtalansága és a hazaiak fölénye. Az első komoly sansz Larrivey előtt adódott, aki nem tudott vele élni, hála Claudio Bravonak. A következő lövés Messitől jött a másik oldalon, a kipattanót Neymar akár be is vághatta volna, de akkor és az egész félidőben teljesen maga alatt volt, nem is hasonlított egykori önmagára. Az építkezés többször megakadt rajta, pedig Iniesta egészen jól játszott és próbálta kiszolgálni. Ennek hatására egyre inkább szorult a hurok, főleg akkor, mikor Larrivey bejuttatta a Barcelona kapujába a labdát, szerencsére les miatt nem lett gól. Az argentinnek harmadjára is megbüntethette volna a vendégeket, egy beadás után azonban fölé lőtte a labdát ziccerben. A félidői szünet pont jókor jött.
Főleg ha azt nézzük, hogy utána egy megújult Barcelonát láthattunk, akik sokkal nagyobb lendülettel voltak képesek támadni, ez pedig nagy helyzeteket eredményezett. A befejezéssel akadtak problémák, kivéve egy alkalommal, akkor Neymar kapta a labdát Adrianotól és a tizenhatos vonaláról szépen a kapuba csavart, ám les miatt érvénytelenítették a találatot, annak ellenére, hogy egyébként nem volt az. Fontos gól lett volna a meccs menetében, tekintve, hogy a következő percekben hiába jutott lehetőségekhez a csapat, mind kimaradtak. A nyerőember szerepét Jeremy Mathieu vállalta magára, aki ugyanolyan helyzetből szerzett gólt, mint a Real Madrid ellen. A jobb oldalról Xavi beadta a labdát szabadrúgásból, a szőke gall pedig megállíthatatlanul a hálóba fejelte. Hatalmas kő esett le ezrek szívéről, a játékosokéról is, hiszen ezután töretlen fölényt tudtak kialakítani, a Celta játékosok legnagyobb bánatára. Orellana volt az, aki leginkább nehezményezte ezt, el is durrant az agya, s egy fűcsomóval megdobta Busquetst, egy piros lapért cserébe. Ez a kis jelenet gondoskodott róla, hogy a meccs lezárása jó hangulatban történjen meg, legalábbis nézői oldalról.
Értékelő: Bár még nem esett róla szó, de a meccs embere Gerard Piqué (9), aki újra bebizonyította, hogy visszanyerte egykor világklasszis formáját, s talán annál sokkal többet, ahogyan azt megírtam egy pár héttel ezelőtti posztban. Sergio Busquets (8) megmutatta, hogy milyen fontos szerepe is van a csapatban, rengeteg labdát gyűjtött és egy olyan stabilitást hozott, ami hiányzásának idején nem volt látható. Mögöttük Mathieu (7.5) és Bravo (7.5), előbbi a gólja és fontos védőmunkája miatt, utóbbi nagy mentései miatt volt kiemelkedő. A középpálya és a támadósor most nem szuperált, sőt. Suárez (6) és Neymar (5) meglehetősen halvány volt, Adriano (7), Iniesta (7) és Messi (7) átlagosak, Rafinha (6) pedig nem sokat tett hozzá az összképhez.
Luis Enrique mellényúlt Rafinha szerepeltetésével, kit nyilván azért rakott a csapatba, mert ismeri a galíciaiakat. Az első félidő gyengélkedése a fáradtság és a taktika hibája, utóbbiért a felelősség őt terheli. A második félidőben azonban nagyon jól meccselt, hiszen Xavi (7.5) beküldése változtatta meg a a dolgokat, mondhatni nyerte meg a meccset.
Ahogyan azt láthattuk, egy gól is ugyanúgy három pontot ér, mint mondjuk kilenc, a lényeg pedig ez, illetve a négypontos különbség, mellyel zárhatja a fordulót a Barca. Nagyon fontos győzelmet aratott, a véghajrá egyik legforróbb helyszínén. Tízből már csak kilenc állomás van hátra, szerdán viszonylag könnyű ellenfél következhet, az Almeria, jó lehetőség a válogatott szünet előtti forma visszaállítására.
RC Celta de Vigo - FC Barcelona: 0-1 | Spanyol bajnokság, 29. forduló | Balaídos stadion | 2015. április 5. 21:00
Kezdő: Bravo - Alves, Piqué, Mathieu, Adriano - Busquets, Rafinha, Iniesta - Messi, Suárez, Neymar.
gsz:. Jeremy Mathieu 74'
