A La Liga 17. fordulójában a Real Sociedadhoz látogatott a Barcelona az Anoeta stadionjába. A meccs indulását megelőző órákban meglepő fordulatoknak lehettek tanúi a culék, ugyanis a Valencia megverte a listavezető Real Madridot, ezzel a Barcának esélye nyílt az első helyre kerülni a forduló végére, csak meg kellett nyerni a meccset. Az igazi meglepetés azonban még később érkezett...
Méghozzá a meccs előtt háromnegyed órával, amikor Lucho kijelölte kezdőjét. Egy nagyon tartalékos felállással indultunk, Montoyával Alves helyén, Xavival a középpályán és a támadósorban Munirral, Suárezzel és Pedroval. Enrique pihentetéssel indokolta Messi és Neymar kihagyását a kezdőből, de valószínűleg több van a dolog mögött. Annyi biztos, hogy meg lett az eredménye.
A legeslegrosszabb forgatókönyvvel indult a meccs, a hazaiak bátran támadtak, de nem találtak be a kapuba. Helyettük megtette ezt Jordi Alba, a második percben, egy szöglet után Bravo mellett fejelte el a labdát, ezzel öngólt szerezve. Innentől kezdve pedig egy olyan szurkolónak, aki figyelemmel követte az elmúlt év Barcelona meccseit, nem maradhatott kérdéses mi fog következni. A La Real kőkeményen beállt védekezni, a támadósorunk pedig az idei szezonban eddig példátlanul kétségbeesetten, eredménytelenül játszott.
A védelem kellően bénácska volt, a középpályán a kreativitás egy halvány látszatát nem lehetett látni, a támadók pedig mint mondtam, nem találták a helyüket. A Sociedad nem akart játszani, nem akartak már gólra törni, érthető indokokból, mi pedig a botladozó Munirral, Pedroval a láthatatlan emberrel és Suárezzel próbálkoztunk, ennek az eredménye pedig az volt, hogy egy félidő fórt ajándékba adtunk az otthoni csapatnak, kiknek otthonában 7 éve nem sikerült bajnoki meccset nyerni.
Messi és Neymar is beállt a második félidő elején, de számomra itt vált csak igazán kínossá a meccs. Hiszen a Barca oldalról már nem lehetett panasz a játékosok kellő klasszisára, de mégsem volt sokkal jobb a játék, mint az első félidőben, sőt. Elkeserítő volt az akarat hiányát látni a játékosokon, egy papíron döntő jelentőségű meccsen. Mert hogy simán meglehetett volna még 45 perc alatt is a döntetlen, akár a győzelem is, de egyszerűen nem volt meg a kellő dinamika, robbanékonyság, kreativitás. Egy ilyen illusztris tizenegyben. A legrosszabb az egészben, ami egyenesen pocsékká teszi a produkciót nem a bajnoki versenyfutásban való újabb hátrány. Nem a rivális botlásának kihasználatlansága, de nem is az átkos Anoetában való újabb vereség. Az, hogy nézhetetlen és frusztráló volt a játék, hogy a hétvégi Barca meccs, melyet mindig várva várok, most dühítő volt és egyáltalán nem szórakoztató.
De mégis mi az oka ennek a borzasztó teljesítménynek? Luis Enrique? Igen, ő mindenképp felkerülhet a listára, Neymar és Messi kimaradása a kezdőből megmutatja, hogy elszámolta magát. Nem tudom pontosan miért kellett a padon maradni a két támadónak, szerintem taktikai lépés lett volna beküldeni őket a második félidőben, a némileg már fáradtabb védelem feltörése érdekében. Biztos vagyok benne, hogyha így esetleg megnyertük volna a meccset, belőle nem bűnbak hanem hős lesz. De ilyen ez az edzői szakma, a kockázatos döntések nem mindig jönnek be, sőt éppen azért rizikó, mert ha nem jön be, akkor csúnya vége is lehet. Az is lett.
De nem szabad, hogy a tréner vigye el a balhét, ugyanis még mindig nem ő volt az, aki lelketlenül rugdosta a labdát a pályán ide-oda, úgy hogy vesztésre állunk. Nem ő hagyta ki a helyzeteket, nem ő fejelte be a labdát a Barca kapujába. Van egy körülbelül 400 milliót érő támadósorunk! A világ legjobb játékosa, a legnagyobb fiatal tehetség és a Premier League tavalyi gólkirálya, a 80 milliós Luis Suárez. Osztogatják a labdát nekik a világ legjobb középpályásai, nem? De várjunk, itt van a bökkenő. Ha a középpályánkat jellemezzük, akkor nem hagyhatunk ki egy lényeges szót. A világ volt legjobb középpályásai. Valaha, évekkel ezelőtt ők voltak a legjobbak. De úgy tűnik az idejük lejárt. Xavi lassú volt és sehol nem voltak a mérnöki passzai. Iniesta próbálkozott, de sok értékelhetőt nem alkotott.
Az idegesítően unalmas és eredménytelen játékért nem lehet felelőssé tenni az edzőt, a rossz kezdőválasztásért már igen. Senki nem nyújtott jó produkciót, s ez sajnos nem az első alkalom. Gödörben vagyunk itt az új év kezdetén. Nem árt ha felkészülünk a rosszabb időkre.
Real Sociedad - FC Barcelona 1:0 | Anoeta stadion | Január 5. 21:00
gsz:. Jordi Alba 2' (öngól)
