A La Liga kilencedik fordulója El Clásicot hozott, a Real Madrid fogadta a Barcelonát. Nagy várakozás előzte meg a meccset, mely nagyon jól kezdődött a Blaugrana számára, de a dolgok Cristiano Ronaldo értékesített tizenegyese után a dolgok rosszra fordultak, a végén a madridiak örülhettek.
Minden futballnéző naptárjában piros betűs nap az El Clásico napja. A spanyol bajnokságot uraló két hadúr harca olyan, mint a karácsony, így hát érthető az azt megelőző nagy várakozás. A Barca és Real drukkerek fejében ilyenkor ugyanaz jár: a másik nagyhatalom felé kerekedni, megmutatni ki az úr Hispániában, odasózni a nagy riválisnak. Ez a meccs mindig háromesélyes, a csapatok felszívják magukat, hiszen a pontszerzés mellett általában sokkal inkább presztízs küzdelemről van szó. Talán ezért szeretik ennyire, az idő múlásával változik, hogy ki van felül. Most a Barcelona maradt alul.
Az El Clásiconak meg van az a jellegzetessége is, hogy amennyire az elején várta az ember, a végén annyira marad meg benne kellemetlen emlékként. A mai egy pont ilyen nap. Sosem egyszerű culéként végignézni a nagy rivális győzelmét, de hát ez fordítva is igaz.
Remekül nyitott azonban a vendég oldal, Neymar már a 4. percben megszerezte a vezetést. Az örömködésre nem sok idő maradt, mert a Real félelmetes nyomást alakított ki a Barca kapujánál, 5 percen keresztül lélegzet visszafojtva néztem a körömrágós drámát, amiben többek között Benzema zörgetett kapufát, a hazaiak többször is bevehették volna a kaput. A veszélyezettség azonban egy rövid idő múlva enyhülni látszott, s a Barcelona szépen lassan fölényt kezdett kialakítani. Utólag visszagondolva, ez volt az az idő, amikor meg lehetett volna fogni a meccset, Messi ordító helyzetet hagyott ki, a fölény átvételét pedig bírói közbelépés szakította meg, mikor is Piqué ért a labdához kézzel a tizenhatoson belül, eredménye tizenegyes, melyet Ronaldo magabiztosan értékesített, megtörve ezzel a Barcelona nyolcmeccses kapott gól nélküli szériáját a bajnokságban. A második félidőre egy fejben jóval gyengébb csapat futott ki, aminek meg is lett az eredménye, szögletből Pepe góljával a Madrid szerzett vezetést, a Barca pedig válasz nélkül hagyta ezt, így a hazaiaknál volt a kezdeményezés joga. Kontraakcióból megszületett a harmadik gól is, Benzema révén. Ezután a Real Madrid láthatóan megunta az eddig zajló nyíltsisakos küzdelmet, s még inkább kontrajátékra játszott. A Barcelona nem tudott fogást találni a betömörülő védelmen, sőt, a sok eladott labda több kapott gólt is eredményezhetett volna, ha nincsenek Piqué és Mascherano hősies utolsó pillanatbeli szerelései.
Természetesen lehet itt bírózni, s kifogásokat keresni, de a lényegen ez nem változtat. A Real Madrid a mai napon jobbnak bizonyult a Barcelonánál. Carlo Ancelotti megnyerte a taktikai párharcot Luis Enriquével szemben, az olasz az ellenfél játékának megfojtására, kontrajátékra, pontrúgásokra játszatta csapatát, szokásához híven, Lucho pedig több hibát is elkövetett.
Először is, bár Mathieu nem volt rossz a bal szélen, jó sem, egy ilyen fontos meccsen Albának kellett volna játszani, sokkal jobban végezte volna a dolgokat.
Másodszor, Luis Suárez kezdőbe állítása sem volt jó döntés, mint utólag kiderült, (a meccs előtt én is a kezdőbe vártam) mert bár hajtott, látszott rajta a motiváció, de még nem nagyon érzi egymást a játékostársaival (egy-két meccs múlva bele fog rázódni).
Harmadszor, Xavi lecserélését abszolút nem értettem... Sokkal jobb volt mint Iniesta, Don Andrésen egész meccsen látszott, hogy valami nem stimmel, valószínűleg már sérülten játszott. Jobb lett volna, ha Rakitic őt váltja, szerintem a végeredményen is kozmetikázott volna. A játékvezetést én nem tartom olyan vészesen rossznak, bár voltak helytelenül megítélt helyzetek, valamint valamiért a Real játékosai nem nagyon akartak besárgulni, a Barcások annál inkább.
Jól megérdemelt Real siker, a végére kellemetlenül leamortizálódott Barca-játékkal. Most ez van, ezt kell szeretni. Le kell nyelnünk a békát, s bízni a csapatban, az edzőben. Talán az egyetlen pozitívum az, hogy még mindig az elején járunk, innen még sokat lehet javulni. Enrique dolgozni fog a hibák helyreállításán, előre kell tekintenünk, mert jönnek a következő próbatételek. A tabellát még mindig vezeti a katalán gárda, ezt pedig nem lenne ildomos eljátszani, mert a kiélezett bajnoki párharc most kezdődik, hogy a királyiak is felzárkóztak. Tovább kell lépni, mert a szezon most kezdődik csak igazán... s azért nem megyünk fegyver nélkül a csatába... a pisztolyos is visszatért...
