Douglas Pereira dos Santos - a brazil jobbhátvéd, ki e hét elején még a Sao Paolo játékosa volt, a brazil bajnokságban rúgta a bőrt, s azt hiszem joggal feltételezhetem, hogy nem sokan hallottak róla, mondjuk egy hónappal ezelőtt. Nos mára ő már hivatalosan is az FC Barcelona játékosa. A vélemények rendkívül széles palettán oszlanak meg, van ki szerint bejöhet az igazolás, de van aki úgy tartja, hogy a 24 éves brazil nem Barca szint. Az igazság valahol a határmezsgyén lakozhat, vegyük figyelembe a körülményeket, mik szólnak mellette illetve ellene.

Bár voltak nyáron érkezők, kikről megosztott volt a vélemény (lsd.: Mathieu), a pálmát ebből a szempontból mégis Douglas viszi. Érthető módon, tegyük hozzá: a Sao Paolo kettese nemhogy nem került még eddig szóba a Barcelonával körülbelül másfél héttel ezelőttig, de a drukkerek 90 százaléka még csak a nevét sem hallotta soha (én már azért fifában összefutottam vele, hehe). Éppen ezért volt sokak számára meglepő, sőt felháborító, hogy olyan játékosok után, mint a VB-n szuperáló Cuadrado, az Atletivel BL-döntőző Juanfran, vagy épp a dortmundi Piszczek, az "ismeretlen" brazilra esett a választás. 

Mindenesetre első ránézésre a 24 éves bekk nem tűnik rossz játékosnak. Technikás, jól cselez, ezek mint fontosak a barcelonai fociban, ahogyan az is, hogy előszeretettel csatlakozik a támadásokhoz, csakúgy mint honfitársa és mától kollégája, a gyalogkakukk Alves. Vele egyébként más dolgokban is hasonlóságot mutat, de erről majd később.

Ismeretlensége abból is adódik, hogy a brazil bajnokság sok szempontból kiesik az átlagos európai futballkedvelő látóköréből. Emlékezzünk vissza, annak idején Neymar teljesítményéről is leginkább youtube videók adtak hírt, meg néhány brazil válogatott mérkőzés. Douglas esetében sincs ez másként, az átlagember általában más emberek beszámolóira valamint az említett videókra támaszkodhat. A probléma azonban ott kezdődik, hogy ezen értesülések szerint nem minden Sao Paolo drukker szeme telt meg könnyekkel, mikor értesültek Dougie távozásáról, sőt. Egyesek még Sao Paolo szintűnek sem tartották a játékost. Természetesen ezek csak pletykák, de mindenesetre nyugtalanítóak.

Természetesen ezek mellett tény, hogy akit az FC Barcelona leigazol, annyira rossz játékos nem lehet. Persze, voltak az elmúlt években illusztris melléfogások, de alapvetően nem erről híres a katalán megfigyelőrendszer. Ha jobban utána nézünk a dolgoknak, egyből másképp láthatjuk a dolgokat. Zubizarreta a bemutatása utáni nyilatkozatában például megemlítette, hogy már két éve figyelik Douglas Pereirát, ez a tény még magát a játékost is meglepte. Ez a viselkedés egyáltalán nem idegen a klub szokásaitól, hiszen az új hálóőr Marc-André ter Stegen esetében is bevallottan hosszú évekre nyúlt vissza a a megfigyelés, hogy aktuális példával éljek. 

Mindezek mellett az sem utolsó szempont, hogy nem egy brazil taposta már ki az útját a Barcelonában, ismeretlenből egészen a világklasszis szintre feltornázva magát. Gondoljunk csak bele, Edmílson, Belletti esetében sem volt kisebb a negatív visszhang, aztán láss csodát, ki is szerezte a Barcelona győztes gólját a BL-döntőben, 2006-ban? Dani Alves (aki mellesleg Douglas egyik példaképe) sem lenne most velünk, ha a Sevilla vezetősége annak idején nem húz 19-re lapot, s igazolja le a brazil reménységet. Netán Rivaldo már befutott focistaként érkezett a Camp Nouba, hogy aztán pár évre rá aranylabdás legyen? Persze, ezek végletes példák, s valószínűleg nem egy bukástörténetet is felhozhatnánk most, de kérdem én, minek? Nekünk most nem kell tennünk semmit, csak bízni az új igazolásban, reménykedni, hogy nem rontja el, küzdeni fog és magasabb szintre emelkedhet. Ez csak két emberen - Luis Enriquén és magán Douglason - múlik majd. Egy esély mindenképp kijár neki, bukni nem fog rajta a klub, hiszen ára nem volt túl nagy. Úgyhogy azt mondom, fejezzük be a kételkedést, mert egyelőre csak egy dolog biztos:

Douglas Pereira dos Santos 4 millió euró ellenében érkezett az FC Barcelonához, 5 évre, mezszáma a 16-os lesz.