A fenti állítás Sir Alex Fergusontól származik, a Premier League legnagyobb edzőszemélyiségétől. Ha valaki, akkor a 13 angol bajnoki címet begyűjtő skót jól megtanulta ezt a leckét, de idén a Barcelona is ötösre vizsgázott belőle. Miután a hétvégén bebiztosították a címet, Piquéék bebizonyították, hogy rossz úton jár az, aki csupán a támadó hármastól teszi függővé a Barcelona eredményeit. A legnagyobb taps azonban Luis Enriquének jár, aki felismerte, hogy a támadásra épülő totális futball akkor a leginkább effektív, ha betonbiztos védelem járul hozzá. 

Hol van már az a Barcelona, mely szinte minden spanyol bajnoki mérkőzésen kapott egy gólt (a BL-ről nem is beszélve)? A tavalyi és az idei bajnoki szezon mutatóinak összehasonlítása igazolja állításomat. 

Mielőtt az idei adatokat szemügyre vennénk, nézzük meg a Vilanova és a Martino szezonokat. A 12-13-as szezonra szinte tényleg igaz volt, hogy minden meccsen elkönyvelhető volt a kapott gól, Victor Valdesnek negyvenszer kellett kiszedni a labdát a hálóból, mindössze 10-szer hozva le a meccset anélkül, hogy le kellett volna hajolni. Ne feledjük, hogy az a szezon volt Puyol utolsó olyan szezonja, melyet sérülésektől tarkítva bár, de körülbelül végig tudott játszani. A középső védelmet ő, Piqué, Mascherano és Bartra alkotta, Adriano, Song és Busquets bevonva néha középhátvédként. Akkoriban azonban a Real Madrid hamar leszakadt, a bajnokság már hamar eldőlt, és mindig sikerült több gólt lőni, mint kapni, erről árulkodik a 115 rúgott gól is. Valdes hálója azonban nagyon gyakran zörgött, még a következő, Martino szezonhoz képest is. 

Akkor 33 alkalommal rúgtak gólt a Barcelonának, 16 kapott gól nélküli meccsel. Gerardo Martino nem hozott magával új középhátvédet, ami már nagyon kellett volna, cserébe azt ígérte, hogy Puyol visszatér. Ez nem így lett, a kapitány sérülései annyira gyakoriak és súlyosak voltak, hogy a szezon közepén gyakorlatilag vissza kellett vonulnia. Így a tavalyi megtépázott védősor még inkább megfogyatkozott, ezeket tekintetbe véve pedig még így is nagy teljesítménynek tűnik, hogy kevesebb gólt kaptak, mint az előző évben. Ez azonban még mindig nem volt elég, a katalánok sokat gyengélkedtek a pontrúgások és kontrák miatt, és a bajnokságot éppen azzal az Atleticoval szemben veszítették el, akik a bajnokság és talán a szezon legjobban összeállt védelmével rendelkeztek. 

Idén volt a dolgok igazi fordulópontja. A vezetőség végre középhátvéd igazolásra adta a fejét, ám ahogyan az végül kiderült, nem is ez volt a védelem feljavulásának igazi oka. Jeremy Mathieu és Vermaelen voltak az új emberek, előbbi azért rendesen hozzájárult a jó teljesítményhez, utóbbi azonban még Puyolnál is inaktívabb volt, egészen pontosan 0 meccset játszott ezidáig. Az az igazi ok azonban inkább Luis Enrique és edzői stábjának munkája lehetett, teljes reformot hajtott végre hátul, Piquét pad-kúrával ébresztette föl csipkerózsika-álmából, Shakira-álmából, Bartrába több bizalmat fektetett, és Juan Carlos Unzué hathatós segítségével szinte immúnissá tette a védelmet a pontrúgásokkal szemben. Az eredmény pedig jól látható, és mondhatom: rendkívüli. A Barcelona egy góllal a vége előtt csak 19 gólt kapott, egy olyan spanyol bajnokságban, mely jóval kiélezettebb volt, erősödő középcsapatokkal, mint az elődjei. Ez az alacsony gólszám abszolút rekord, mióta 20 csapatos a spanyol bajnokság, még egy csapat sem teljesítette a szezont ilyen kevés kapott góllal. Claudio Bravo, a ligára kijelölt kapus is rekorder lett, bravúrjainak köszönhetően 24 kapott gól nélküli meccsel zárhatja az idényt, ha a Deportivo ellen, az utolsó fordulóban nem kap gólt. 

Piqué, Mascherano, Busquets - PMB, avagy az MSN melletti másik fontos 'tridente'

A három szezon közti különbség elképesztő, főleg ha azt nézzük, hogy a szereplők nem nagyon cserélődtek (világklasszis középhátvéd nem érkezett, sőt, visszavonult egy). Míg Tito szezonjában Mourinhoék kupa orientáltsága és sikertelensége miatt nem itta meg a levét a Barca a sok kapott gólnak, Martinoéban már annál inkább. Lucho ezekből tanulva kiköszörülte a csorbát, és egy hatalmas javulással azt az ingatag, sok gólt kapó védelmet Európa egyik legjobbjává tette. Tette ezt nem nagy bevásárlással: az edzésmunka feljavításával és a kitűnő motivátori képességeivel. 

• Claudio Bravo: A chilei kapus nagyon okos igazolás volt Zubizarreta részéről. Amellett, hogy nem került olyan sokba, a ligában szerzett tapasztalatai nagyon értékesnek bizonyultak. Remekül illeszkedik a Barca-stílusba, jó lábbal, jól veszi a párharcokat és kivételes reflexekkel rendelkezik; ezeknek köszönhetően nem egy bravúrt bemutatva, nem egy góltól mentette meg a csapatot.
• Piqué: Megkérdőjelezhetetlen, hogy a védelem szárnyalásának legfőbb eleme a pályán Geri volt idén. Külön cikket szenteltem visszatérésének.
• Mascherano: Az argentin nem egyszer megmutatta már meg vezetői képességeit, Luis Enrique volt az azonban, aki ezt ki is használta. Láthatóan a védelem vezérének választotta El Jefét (jelentése frappánsan 'Kisfőnök"), meccs közben talán őt hívja leggyakrabban magához, hogy instrukciókat adjon neki. 
• Jeremy Mathieu: Bár volt egy hullámvölgy a remekül indult szezonjában, összességében mindenkit megcáfolt aki kételkedett benne. Nagyon jól védekezett és fontos gólokat fejelt. 
• Marc Bartra: Ő is sokkal több bizalmat kapott, mint tavaly és tavaly előtt, ez pedig szárnyakat adott neki. Amikor pályára lépett, szinte soha nem okozott csalódást, mindig betonbiztos volt. Figyelemre méltó a PSG elleni meccse. 
• Dani Alves: A szezon második felében szemtanúi lehettünk Alves visszatérésének is. Miután rengeteg kritikust szerzett az elmúlt években, most maximálisan azon van, hogy meggyőzze őket. A világ egyik legjobb jobbhátvédje (újra) jelenlegi formát tekintve. Ez pedig új szerződést fog neki érni.
• Jordi Alba: El Ferrari legjobb szezonját futja, hihetetlen konzisztenciával futkározik fel-alá, vált védelemből támadásba. Nagyon fontos eleme ő is a mai Barcának.

A tavalyi Atletico Madrid bebizonyította, hogy az egyik legnagyobb erény a modern futballban a jó védekezés. A matracosok emellett azt is megmutatták, hogy nem lehet csupán védekezni (najó, a bajnokságban összejött), a Real át is ment rajtuk a BL-döntőben. Luis Enrique, a modern futball tökéletes értője tanmeseként fogta ezt fel, a mindig is támadófutballt játszó Barcelonában a védelemmel kezdte az építkezést, ami miatt sokan kritizálták is, majd mikorra az elég szilárd volt, beadagolta a halálos támadóhármast. Megalkotta a triplázás receptjét, a tökéletes mixet. A bajnokságot megnyerte a védelem, s újra BL-döntőben a csapat, ahol egyébként a szezon másik legjobban védekező csapatával nézhet szembe. Tud valamit ez a Fergie. Enrique köszöni a tippet.