Egy culé naplója

Barça - Atleti: az elmúlt évek párharca

2015. január 11. - fehertamas

article-2631551-1df375ca00000578-965_964x661.jpgA tavalyi szezonban Dani Alves egy nyilatkozatában azt mondta, hogy a Barcelona igazi ellenfele mostantól Diego Simeone vehemens gárdája, az Atletico Madrid. A két csapat párharca az elmúlt szezonban lett igazán kiélezett, hatszor találkoztak és mindegyik meccs nagyon szoros volt. De mikor született meg ez a gigászi párharc és vajon hogyan folytatódik a matracosok és a katalánok küzdelme? 

Hosszú, ám annál izgalmasabb történet, hogyha az elején akarom kezdeni, akkor több mint másfél évet utaznék vissza, 2013 május 12-ére. A Barcelona akkor a Vicente Calderón stadionban vendégeskedett, úgy hogy a bajnoki cím már a zsebben volt. Annak ellenére, hogy az első gólt a kolumbiai Falcao szerezte, a második félidőben viszonylag könnyedén fordított a Barca, ezzel megszerezve a győzelmet. Abban a szezonban az első meccset a Camp Nouban fölényesen, 4-1-re nyerték a katalánok, ez pedig megmutatja, hogy akkor még korántsem volt az a félelmetes ellenfél az Atleti, mint most. 

A következő állomás 2013 augusztusa, egy új idény kezdete. A katalánok a bajnoki cím megszerzésével, a matracosok a Spanyol Kupa bezsebelésével (a Real Madridot több mint egy évtized után újra legyőzve) érdemelték ki a szereplés a Spanyol Szuperkupa meccseken. A frissen kinevezett Gerardo Martino ült akkor a Barcelona kispadján, ám a két meccs nem ezért volt annyira nehéz. Az Atleti teljesen megújult, egyenrangú ellenfél volt, ám akkor még, szenvedve ugyan, de a Barcelona kerekedett felül, ezzel megszerezve a kupát. 

Abban az idényben később, 2014. április 9-én, a Bajnokok ligája negyeddöntő volt a párharc helyszíne. A tét a továbbjutás. Az odavágón döntetlent harcolt ki az Atleti a Camp Nouban, de Koke korai gólja a visszavágón azt eredményezte, hogy a Barcelona sok év után először nem jutott tovább a negyeddöntőnél. Az a nap egy lejtmenet kezdete volt. 

2014. május 17. A spanyol bajnokság utolsó fordulója. A két gárda a bajnoki címért meccselt az utolsó másodpercig. 90 perc után a matracosok számára kedvező eredmény született, így Diego Simeone tüzes együttese a Barcelona otthonában, a Camp Nouban nyerte meg a La Ligát, a Barcelona előtt. 

Tehát körülbelül két év leforgása alatt az Atletico Madrid felnőtt a két La Liga-gigász mellé, egyenrangú ellenfél lett mindenki számára, egy olyan csapat, ami méltán félelmetes Európa szerte. Heves vérmérséklet jellemző játékukra, nagyon precíz védekezés, folyamatos veszélyeztetés a pontrúgásoknál, erőfoci, a fizikai párharcok hangsúlyozása. De mi a válasz, a még el nem hangzott kérdésre? Diego Simeone. Az az edző úgy tüzeli fel a játékosokat, mint senki más, s rajtuk látszik, hogy mindent megtennének szeretett edzőjükért.

2013 óta öt döntetlen, egy katalán és egy Atletico siker. Fej fej melletti szoros párharc, de mégis inkább sikersztori madridi részről, bukástörténet a másikról. A folytatás pedig most íródik.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://culenaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr897061753

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Raven1975 2015.01.13. 13:35:10

Nos ez már történelem! Remek iramú, élvezetes mérkőzést láttam és megérdemelten nyertük meg a rangadót. Claudio Bravo fantasztikus kapus és volt néhány pazar védése, Mascherano hibátlanul játszott és fegyelmezetten védekezett, Piqué végre összekapta magát és ez dicséretes, rengeteg fejpárbajt megnyert, Jordi Alba baloldali széljátéka tetszett, de néhányszor megverték, Dani Alves jól játszott a jobboldalon és tetszett a védőmunkája, Busquets jó napot fogott ki, védekezett, szűrt, irányított, tud ő játszani ha akar, mert a 6 pontos meccsen nem adta el nagybani mennyiségben a labdát, Iniesta pontatlanul és fásultan játszott, Rakitic mezőnymunkája valami eszméletlen, labdát szerzett, védekezett, pontosan passzolt, a Messi, Suárez, Neymar támadótriónk csillagos ötösre vizsgázott, attól eltekintve, hogy sok ziccert elpuskáztak, de ez most belefért, mert a csatárhármasunk megbolondította a matracosok védelmét és csak nyomozták a labdát, ez a trió sokra viheti, mert nagyon érzik egymást. Messi nem sétált, hajtott, űzte a vadat, gólt lőtt és gólpasszokat adott, Neymar szintén betalált Moyá kapujába, ahogy Suárez is, viszont ami nem tetszett, az a játékvezetői ténykedés, mert Undiano Mallenco engedte a kőkemény szabálytalanságokat, belépőket, ütéseket, könyökléseket ellenünk és nem adott meg egy színtiszta tizenegyest, de a másik oldalra kapásból befújta, pedig Messi hozzá sem ért a mókushoz. Így kell játszanunk minden meccsen, fegyelmezett védőmunka, kreatív középpálya, gyors és intenzív labdajáratás a végén meg pontos helyzetkihasználás. Gratulálok a srácoknak, mert mindenki kivette a részét ebből a nagyon fontos hazai győzelemből. Szép volt fiúk és így tovább! Visca El Barca!
süti beállítások módosítása