A La Liga 12. fordulójában a Barcelona a Sevilla együttesét fogadta. Annak ellenére, hogy a két gárdát csupán két pont választja el egymástól a bajnokságban, a katalánok felfalták az ellenfelet, nem is akárhogyan. Rekorddöntés, fieszta, katalán mini örömünnep.
Micsoda emlékezetes mérkőzés volt ez! Egy kezemen nem tudnám megszámolni mennyi pozitívumot tudnék leszűrni belőle, de lehet kettő is kevés volna. Na jó, kezdjünk mindent a legelején.
Lionel Messi. A világ és talán a történelem legjobb játékosa. Mielőtt akármit is mondanánk, egyszerűen csak adjunk hálát, hogy egy ekkora spílert láthatunk meccsről meccsre a pályán, a kedvenc csapatunk színeiben. Figyelhetjük minden zseniális mozzanatát, minden gólját, és a rekordokat, amik lassan már elfogynak előle. Lionel Messi egy olyan játékos, akiről az unokáinknak mesélhetünk majd, mint ahogyan a nagyapáink tették azt Peléről, Maradonáról és a többiekről. Csakhogy a kis Bolha talán már túl is nőtte őket.
A csapat. Talán az idény legjobb mérkőzését játszotta, dominálta a játékot, a Sevilla levegőhöz sem jutott, ezt jól mutatja, hogy még kaput eltaláló lövésük sem volt. Egy erős együttes ellen több szempontból is fontos három pontot szereztek meg, mellyel megmutatták; visszatértek a játékba.
Az első félidő szépen vette fel az iramot, leginkább a Barcelona támadott, a Sevilla pislákolt, törekvéseikre azonban hamarosan pontot tett a rekordot beállító Messi egy fantasztikus szabadrúgásgóllal. Ez volt a 251-dik. Ezt a játékrészt egy kis múltidéző "mindent kihagyunk" show zárta, aminek a második félidő legelején meg is lett a böjtje. Egy pillanatnyi elmezavar után a Sevilla beadása Jordi Albáról a Barca-kapuba pattant. Nem tartott azonban sokáig a kiegyenlítés miatti öröm, hiszen a Barcelona olyan dolgot csinált, amit látszólag általában erősen megvet: szabadrúgásból gólt fejelt. Méghozzá a bombaformában futballozó Neymar tette meg mindezt. Mielőtt még a Sevilla ismét felvette volna a ritmust, Piqué hosszú passzát Suárez vette át, aki középre adta a labdát, hogy Ivan Rakitic a hálóba fejelhesse. A horvát nem ünnepelt, volt csapata iránti tiszteletből. Ezután jött még csak a java. Eredménytelenségét látva felbátorodott a Sevilla, hátha sikerül még egy kicsit megizzasztani a Barcát, tisztes helytállás látszatát keltve, de az álmokat újra összetörte Lionel Messi, aki Neymar gólpassza után abszolút spanyol gólrekorderré vált, belőtte a labdát a kapuba, spanyol bajnoksági találatokat tekintve kétszázötven-kettedjére. Itt azonban nem állt meg, 5 perccel később hatalmas egyéni alakítás után kilőtte még a bal alsót is, ezzel mesterhármast szerezve, 253. Zarra átka megtört.
A norma szerint most jönne a játékosok értékelése, de mivel eleve mindenki remekelt, és egyébként is felfokozott állapotban vagyok még, ezért adnék gyorsan Messinek egy 10/11-et a rekord miatt, a többieknek meg eggyel kevesebbet. Nem viccelek, még Alves is nagyot játszott ma.
Kiköszörülték a csorbát, a Real Madrid, Celta Vigo, Almeria ellen mutatott gyenge játék okozta csorbát. Mi volt ez, ha nem egy önbizalom visszatérítő mérkőzés? Mégpedig a legjobbkor. Két nehéz mérkőzés küszöbén áll a csapat, két nehéz talaj várja őket, Cipruson és Valenciában, de ez a löket most úgy érzem gond nélkül továbbröpítheti majd őket az akadályokon.
