Túl vagyunk a szezon első felén, most szünet következik. Az évnek azon szakasza ez, amikor szabad a jósolgatás, következtetés. A Barcelona szurkolója vegyes érzelmekkel teheti ezt meg, ugyanis Luis Enrique produkciója még mindig sok kérdőjelet hagy maga után. 

Nem könnyű ám az FC Barcelona edzőjének lenni, ezt már most fixáljuk. A szurkolók, a culék, a sociók, a vezetőség mind-mind követel, a kérések viszont nem mindig fedik egymást. Egy olyan csapat élére nevezték ki Luis Enriquét, amely évekkel ezelőtt minden akadályt 110 százalékkal vett, a csapat követőinek talán a történelem legjobb csapatának emlékeivel kell összevetni a jelenlegi álláspontot.

1, Nézzük meg a mögöttünk lévő pár hónapot. Az átigazolási időszakban többnyire jó munkát végzett a Barcelona. A kapusok szuperálnak, mind Bravo, mind Stegen kecsegtetőek a jövőre nézve. A védelem megerősítse csak hellyel-közzel sikerült, hiszen Vermaelent még nem láttuk Barca-színekben játszani tétmeccsen, egy darabig még nem is fogjuk, így azt sem tudjuk hogy milyen teljesítményt fog majd nyújtani. Ellenben Jeremy Mathieu maximum az ára miatt lehet kifogásolható, hiszen a pályán nagyon jó munkát végez, a védelem tengelyében és bal szélén is bevethető a hórihorgas francia. Douglas véleményem szerint ha jó játékos is lesz valamikor, akkor évek múltán lesz, egyelőre nagyon nem ez a szint. A középpályán Rakitic nagyon biztos igazolásnak néz ki, bár fogott már ki ő is rosszabb napot, egyelőre impozáns a teljesítménye. A támadósorban Luis Suárez két hónapos kihagyása ellenére jól beilleszkedett, a mutatói nagyon jók, idővel a gólgyártás is megkezdődik majd biztosan. 

A szezon biztatóan indult, a ligában nyolc mérkőzésen át nem kapott gólt a Barcelona védelme és szépen lépkedte át az akadályokat. Rosszat sejtető esemény volt a PSG elleni BL-csoportkör mérkőzés, amit jó játék ellenére elbukott a Barca, az addig beton szilárdnak tűnő védelem pedig csődöt mondott. Ezzel sokak fejében megfogant a kérdés, hogy vajon az új Barcának csak a kis csapatok ellen megy-e. Erre csak rátett egy lapáttal az elbukott El Clásico is, melyet egy hullámvölgy követett, a Celta Vigo elleni otthoni lebőgéssel, illetve az Almeria ellen is csak nehezen lett meg a három pont idegenben. Szerencsére fordult a kocka, a csapat újra megnövelte a bizalmat maga körül, hiszen nehéz meccseket nyert, az Ajax ellen idegenben, a Sevillát elpáholva, az APOEL ellen idegenben gálázva, majd a koronát feltéve a Paris Saint-Germain ellen visszavágva a Camp Nouban, mely Lucho taktikai diadala is volt a háromvédős rendszer meglepetésszerű bedobásával. Ezt egy Getafe elleni idegenbeli betli követte, ahol egyik csapat sem szerzett gólt, ami pontbeli lemaradást eredményezett a Real Madriddal szemben. Tegnap egy Córdoba elleni álmos győzelemmel próbálták a népet kiengesztelni a fiúk... nem sikerült maradéktalanul. Így még mindig maradtak talányok, mire is számítsunk a jövőben.

Claudio Bravo és Lionel Messi is rekordokat döntögetett, de mégsem lehetett felhőtlen az öröm a szezon első felében

2, Enrique csapata: A Luis Enrique által eddig preferált felállás a 4-3-3, tehát az eddigi játékrendszert igyekszik továbbörökíteni, de emellett érezhető némi változás, például Messi hátrébb vont pozíciója. A védelem állandó tagja Dani Alves, annak ellenére, hogy átlagosan rossz teljesítményt nyújt. A támadásoknak aktív tagja, ám a védőmunkája hanyag, ennek pedig többször itta már meg a levét a csapat. Opció lenne Martin Montoya, aki a Huesca elleni Copa del Rey meccsen 90 perc alatt jól játszott. A másik szélen Jordi Alba nagyon jó munkát végez, az ő helye biztosított az első csapatban. A középhátvéd posztokon nagy a sürgés-forgás, Piqué, Mascherano, Mathieu és Bartra rendszeresen rotálják egymást. A legállandóbb tag Piqué, párja Mathieu. Kérdőjel, hogy az első számú kezdőcsapatban kik töltenék be ezeket a pozíciókat, ha engem kérdeztek, én Piquét (Masch) és Bartrát (Mathieut) dobnám ebbe a pozícióba. Az első számú pivot Busquets, Mascherano ezen a poszton és hátvédsorban is bevethető, ezáltal mindig több lehetőséggel is számolhat Lucho. A középpálya első számú játékosai Rakitic és Iniesta, jelen pillanatban ők a legjobb KP-k a csapatban. Mellettük Xavi és Rafinha remekül be tudnak szállni egy-egy meccsen. Az első számú támadóhármassal kapcsolatban nincs kérdés, az MSN a kijelölt, Messi - Suárez - Neymar felosztásban, a pozíciójukat gyakran cserélgetve. 

3, Statisztikák: Először is meg kell ítélni azt, hogy a csapat fejlődése lefelé ívelő tendenciát mutat, mint Rijkaard utolsó évében, 2008-ban, vagy felfelé tart a csapat csillaga, mint Pep első évében. A látott játékra támaszkodni még nem lehet, ahhoz túl rövid ideje látjuk még a Lucho Barcát, így a statisztikákat vizslathatjuk. Rijkaard kiégett Barcája a szezon ezen szakaszára 16 győzelmet, 6 döntetlent, és 2 vereséget tudott felmutatni, Pep az első évében ilyenkorra 21 győzelemmel, 2 döntetlennel és 3 vereséggel állt talpon (2 meccsel többet játszottak, mert volt két BL-selejtező meccsük a szezon elején). Lucho 19 győzelmet, 2 döntetlent és 3 vereséget tudhat maga mögött. Ha a kettő közül kell választanunk, akkor inkább az épülő csapathoz hasonlíthatjuk. Hasonlítási pont még manapság Tata Martino előző évi csapata is, mely 20 győzelmet, 2 döntetlent és 2 döntetlent ért el December végéig. A Lucho csapat mindössze 12 gólt kapott, ami kiemelkedő Tata 17, Tito 25 és Pep 21-éhez képest. 

Tehát mint látjuk, vannak mérlegek, amikben alulmarad Enrique, például Vilanova győzelem-döntetlen-vereség mutatóival nem tudta felvenni a versenyt, de például az építkező Guardioláéval egy az egyben megegyezik, ha leszámítjuk a BL-selejtezőket a szezon elején. Ami a legszebben látható, hogy hogyan sikerült megreformálnia a védelmet. Első látásra úgy tűnhet, a lőtt gólok tekintetében lemaradt, de ha hozzáadjuk, hogy az egyik meghatározó csatárnak, a 80 milliós igazolásnak 2 hónapot kellett kihagynia, már nem is tűnik olyan rossznak ez a 68 gól. Érdekesség, hogy a Getafe, a döntetlen, ami felkavarta az utóbbi hetekben az állóvizet, Rijkaardot a Camp Nouban két góllal verte, Pep pedig ugyanúgy Barcelonában csak döntetlent tudott elérni ellenük, Martino tavaly hazai pályán kapott ki tőlük. 

Szó mi szó, nem a legnagyobb rajtot vette az új mester, de ha alaposabban megnézzük, olyan rosszul sem produkált. Mutatói jók és a fejlesztései is tetszetősek. Természetesen a statisztikákra nem lehet maximálisan rá bízni magunkat, nézzük meg alaposabban elsőnek a negatívumokat, majd a pozitívumokat. 

Először is Enrique eszköztárában mint láthattuk, a megszokott 4-3-3 mellett van egy háromvédős felállás is, valamint egy kétszűrős játékrend is. Előbbinél kérdés a támadóhármas elhelyezkedése, az utóbbinál az, hogy hogyan áll fel a középpálya. 

4, Negatívumok: Nagyon fontos, hogy Enrique állandósítson, a tesztelgetést meg hagyja a könnyebb meccsekre, mert ha nem lesz meg a kezdő, akkor nem fog felpörögni a csapat a meghatározó szakaszokra, és az akadályokat nem tudják majd megugrani, formaingadozásoknak köszönhetően. Ez mindenképpen negatívum, ezidáig, kérdés, hogy a jövőben tud-e határozottabban fellépni, ami a kezdőt illeti. 

Mindenképpen erre a listára kerülhet Martin Montoya esete, akit a tréner szemmel láthatóan hanyagol. Bár az utóbbi két meccsen kezdett a fiatal jobbhátvéd, a szezonban még így is csak 270 perc állt a rendelkezésére, így ő a második legkevesebb játszott percszámmal rendelkező játékos, Douglas után. Ez, valamint Dani Alves leromlott játéka nyilvánvalóvá teszi, hogy a jobbhátvéd pozícióra nem igazán találja a megfelelő megoldást Enrique.

Ugyan látszik a javulás, de fontos még megemlíteni, hogy a csapat gólgyártása nem annyira megy idén, illetve túlságosan is összpontosul Messi és Neymar kezeiben, előbbi 23, utóbbi 14-szer volt eredményes, itt azonban egy nagy lyuk tátong, hiszen a sorban Pedro következik mindössze 7 góllal, majd Ivan Rakitic és Sandro Ramirez négy-négy találattal. Persze itt közrejátszik Suárez hosszú eltiltása is, mint ahogyan azt már megjegyeztem, valamint Pedrito rossz formája, ami egyre inkább a múlté: tegnap például gólpasszt és gólt jegyzett.

Szignifikáns negatívum még a beállt védekezésű csapatok ellen való tehetetlenség is, ám ezt én betudom annak, hogy még nincs kellő tapasztalata a Barcánál, illetve a többi edző sem nagyon tudott ez ellen tenni. Például Martino egy teljes szezon alatt nem tudta megtalálni az elixírt, Luchonál már látszanak a jelei a fejlődésnek, az ő keze alatt a csapat sokkal hatékonyabban húzza szét a védelmet, így területet csinálva a támadóknak. Példa: Luis Suárez gólja a nagyon masszívan védekező APOEL ellen, idegenben: 

Azonban az egyik legnagyobb kérdés az, hogyan inoghat meg ilyen gyorsan a csapat pillanatnyi formája. A La Ligában a listavezetőtől úgy sodródtunk el a hétvégén, hogy négy nappal előtte még a francia bajnokot verte a csapat a Bajnokok ligájában. A Getafe elleni fiaskó nagyon fájó, mert a Real Madrid sorra veszi az akadályokat és ha hiányzik a figyelem, a hátrány hamar nagyobbá változhat mögöttük. A válasz talán a különböző felállások alkalmazásában, kísérletezgetésben található, a Getafe elleni meccset beszámolva 22 találkozón 22 különböző felállást dobott be a spanyol edző, aminek nyilvánvaló üzenete van: tesztelget, a csapat legjobb tizenegyét még nem találta meg, ami komoly probléma és gyorsan javítani kell. Erre a szezon következő periódusában sort kell keríteni, a január és a február döntő fontosságú lesz, fontos meccsekkel, amiken kedvező eredmények kell hogy szülessenek. Amire szükség van az a konzisztencia és a stabilitás, a megfelelő felállás(ok), taktikák, és kezdő tizenegy megtalálása. 

5, Pozitívumok: Enrique újításai talán pont azok, amik tavaly hiányoztak. Lucho és Martino között, ha fogalmazhatok így, a golyók száma a különbség, míg Martino az első változtatásának leszavazása után visszariadt, addig az új edző tökösségből ötös, három új formáció valamint a keretben sincsen mindenkinek bérelt helye, ahogyan azt láthattuk. Nagyobb a fegyelem, több az ifijátékos szerepeltetés, a bajnokságban is. Fontos pozitívum, amit már a mester is hangoztatott többször is, az, hogy nagyobb kerettel gazdálkodunk idén, mint tavaly, több opciót próbál ki. Egy esetleges sérüléshullám már nem biztos hogy úgy földhöz vágná a csapatot, mint az előző évben. 

Annak ellenére, hogy nem túl sikeres még bennük a csapat, látható, hogy a tréner sokat gyakorolja a kontrákat és a rögzített szituációkból való gólszerzést is, a csapat jellemzően hiányos pontjait. Szembetűnő eredmény, hogy idén már 6 darab rögzítettből szerzett gólt a csapat (amiből egy sem tizenegyes), ami ugyan nem egy Atletico Madrid szint, de megteszi. Főleg akkor, ha megnézzük a tavalyi eredményeket. A 2013/2014-es szezonban 18-szor lőtt gólt rögzített helyzetből a csapat, ebből 10 volt tizenegyes, ami azt jelenti, hogy nyolcszor tudtak szabadrúgás vagy szöglet után gólt szerezni a fiúk. Levonva a direkt szabadrúgásokat, Messi által, ez a szám hatra csökken, vagyis csak eggyel többre, mint amennyi ebben a szezonban már született, belőtt szabadrúgásból vagy szögletből. Ez hatalmas fejlődés, ha megnézzük, hogy a Barcelona nagyon ritkán szerez csak fejesből gólt.

A két szezonban született gólok rögzített szituációból, diagramon ábrázolva. (a spanyol kupa nincs benne az adatokban)

Ami a kontratámadásokat illeti, még nincs ilyen láthatóan lebontható eredménye, hiszen eddig csak 2 gól született kontrából, de látható, hogy gyakrabban indul meg a csapat ilyen jellegű támadáshoz, csak egyelőre ezek nem jönnek össze. Ezek a játékelemek szépen lassan épülnek be a repertoárba, és ha csak egy kicsit is hatékonyabbá tudná tenni őket a Barcelona, akkor még nagyobb fenyegetést jelentenének, mindenkire nézve. 

Fontos, hogy visszakerültek elemek a Pep-féle rendszerből, például a magas fokú presszing, a fegyelmi eljárások, illetve az a szabály, hogy a hazai meccsek előestéjén a játékosoknak nem kell közösen egy hotelben összegyűlni, hanem a családjukkal lehetnek. 

Említésre méltó, hogy az edző megtartotta a szezon elején tett ígéretét, miszerint: az játszik, aki meggyőzi. Ezidáig többnyire tényleg a legjobb formában lévő játékosok voltak a pályán, aki meg nem teljesített, az hamar a padon találta magát. Jó példa Piqué esete, aki nagyon jól játszik az utóbbi időkben, éppen azután, hogy a mester a padra száműzte egy pár meccs erejéig. Ugyanez elmondható Xaviról is, aki sokat padozott az év elején, de látva, hogy igazán jó formában van, visszakerülhetett a kezdőbe.

De talán a legnagyobb előnye Luis Enriquének, az a személyiségből adódik, pontosabban a váratlan meghúzása, a változtatásokra való nyitás és a vehemensebb fellépés. Az új edző tesztelgetése került már pontjába a csapatnak, de érheti őt ezért kritika? Hiszen Tatát éppen azért támadták, mert nem változtatott, a régi rendszer sikertelensége ellenére erőltette azt, majd megbukott vele. Az új felé csupán kísérletezgetéssel lehet nyitni, máshogyan soha tudná meg, hogyan működhetne egy másik játékrenddel a Barcelona. 

6, Összegzés: Néha persze a kísérleteknek ára van, de ki gondolja hogy Lucho örökké csak tesztelget? Ha egyszer megtalálja kezdőjét, elképzeléseit és taktikáját akkor fogja igazán megmutatni foga fehérjét, addig igazán pontos kritikát nem tudunk és nem is áll jogunkban mondani róla. Ha engem kérdeztek, ha beindul a szekér, akkor nem fog megállni... erre szükségünk is lesz, hiszen a január nem lesz sétagalopp, tekintve hogy az Anoétában, a Real Sociedad otthonában kezdjük. A kulcs a türelem, az idő, mely igazolni fogja az új edző sikerességét vagy éppen sikertelenségét. Minden út egy kis lépéssel kezdődik, ott vannak az asztalon a negatív és pozitív dolgok, de a fejlődést nem lehet tagadni.