A mai BL-sorsoláson kiderült, hogy a Barcelonának, aki egyike a még talpon álló négy csapatnak, az elődöntőkben a Bayern Münchenen keresztül vezet az út. A Bayern Münchenen, melynek élén Pep Guardiola áll, aki túlzás nélkül a Barcelona valaha volt legnagyobb edzője. A Bayern München, mely honosította a labdabirtoklásra épülő játékstílust, köszönhetően a trénerüknek. A kiírás két legnagyobb esélyese, talán a szezon két legjobb csapata. Igen, az idény ütközete állhat előttünk.
Hát itt van. Nem ezt akartuk? A Barcelona végre véglegesen kiléphet Pep Guardiola árnyékából? Most viszont, hogy ilyen közeli és valós... Az ember, aki annyi mindent adott a klubnak, szemben az emberrel, aki annyi mindent adhat még. Milliónyi mini-csata, Pep és egykori játékosai, egykori csapattársak, a fenébe, még testvérek is lesznek a két szemben álló fél oldalain. Már-már prózai, gigászi csata.
Pep Guardiola, a katalán legenda, egykori sztárjátékos és az edző, aki elhozta a három kupás szezont, a hat kupás évet, mindent összevetve 14 darab trófeát, regnálása alatt. Ki a történelem egyik legjobb csapatának edzője volt, feljuttatta a játékait a csúcsra, több alkalommal is. Olyan játékosok, akik még mindig fontos szerepet élveznek a Barcelonában, Pep némelyiküknek olyan mint egy apa. És most itt van, újra a Camp Nou gyepén, de most könyörületet nem ismerő ellenfélként. A sors furcsa fintora?
A másik sarokban Luis Enrique, Pep egykori csapattársa, s most örököse. Nem túlzok, hogyha azt állítom, hogy élete egyik legnagyobb dobására készül. A filmekben ha az újonc legyőzi a nagymestert, mindig elnyeri méltó jutalmát. Ezt pontosan tudja Lucho is. Kezében a lehetőség, hogy végérvényesen beírja magát a Barcelona történelmébe, hogy abból az emberből, akinek januárban még veszélyben volt az állása, egycsapásra hős legyen. Piedesztál, ahová kerülne, ha sikerülne.
180 percnyi gigászi csata. A katalán játékosoknak van miért törleszteni. Két éve már annak, hogy a bajorok 7-0-ás, megalázó összesítésben kiütötték a csapatot a Bajnokok Ligájából, bevonulva a döntőbe és elhódítva a trófeát. Az a nap a Guardiola által felépített sikeréra utolsó maradványainak leomlását jelentette. Tito Vilanova, Pep első örököse egy ígéretes csapatot kapott kezébe, mely gond nélkül nyerte meg a bajnokságot, ám az edző betegeskedése és egy sérüléshullám miatt komoly sebbel nézett szembe a Bayern Münchennel. Az eredmény azonban letaglózó volt. A Bayern a földbe döngölte a Barcelonát, s nem csak magát a csapatot. Trónfosztás is volt ez egyben, a katalán futball hőskorát a németek focija váltotta fel. A kegyvesztett, meggyalázott csapatot megbélyegezte a német egyesület, ez pedig a következő évben is látszódott. A Barcelona, mely az addigi években uralta Európa futballját, többé már nem volt olyan félelmetes.
Ekkor jött Luis Enrique, aki evolúciót indított a csapatnál. Elhozta Suárezt és felállította a világ legfélelmetesebb támadósorát. Bár döcögősen kezdődött a szezon, a 2015-ös naptári évben csak felfelé ívelt az út és a katalánok a PSG és a Manchester City kiütésével, egyre impozánsabb futballjukkal újra az élre tört. Újra ott van a gárda, ahol három évvel ezelőtt, jóval a németek megalázó veresége előtt volt. Európa legfélelmetesebb csapatai közt.
A végső próbatétel azonban most következik. Képes-e a csapat útjának indítani egy újabb sikerérát? Kitaposta az útját a csúcsra, de ott mindenek előtt meg kell küzdenie saját magával. Be kell térni abba a Dagobah-rendszeri barlangba, és le kell számolni a belső félelmekkel, a hőskori Barcelona kapitányával, aki azt a német gépezetet irányítja most, mely évekkel ezelőtt kasztrálta a katalánokat. Sikerülhet? Sikerülnie kell. 
