A 2014-15-ös szezon az utolsó Xavi számára a Barcában, ahogyan azt megtudhattuk pár nappal ezelőtt. A középpályás 25 Barcelonában eltöltött esztendő után köszön el, a távozásával, pedig olyan űrt hagy maga után, melyet nem lehet pótolni. Xavi Hernández nem mindennapi klasszis: megváltoztatott mindent, amit addig a csodás játékról tudni lehetett, forradalmat indított jelenlétével a Barcelonában és a spanyol nemzeti válogatottban, a labdarúgást pedig már-már művészeti szintre emelte. Mint culé, mondhatom: tudni lehetett, hogy Xavi távozik a szezon végén, de felkészülni nem lehetett rá. Egy ember, aki oly sokat adott, nagyon nehéz elengedni, mégis meg kell próbálni. Hisz mindennek vége szakad egyszer, ahogyan az életünk egy körforgás, jön majd helyette másik. Új. De olyan, mint ő, soha. Graham Hunter, brit újságíró, nem mellesleg Xavi jó barátja következőképpen búcsúzik a legendától: 

Hogyha odaállsz Xavi Hernández elé, és azt mondod neki, hogy te vagy a spanyol futball valaha volt legnagyobb játékosa, ő azt mondja neked: tévedsz. Efelől személyesen is meggyőződtem. A 35 éves katalán teljes magabiztossággal, és egy nyugodt mosollyal az arcán kijavít, miszerint ő még a Barcelonában sem a legjobb spanyol játékos, ez az érdem jó barátját illeti meg, Andrés Iniestát. 

Ugyanakkor, most, hogy Xavi bejelentette, hogy a még megmaradt három meccs - bajnokavató a Deportivo ellen, Spanyol Király-kupa döntő az Athletic Bilbao ellen, és a BL-döntő a Juventus ellen - az utolsó három lesz számára a Barcelona színeiben, én mégis vitába szállnék vele az előbbi kérdést illetően, hisz elég nyomós érvekkel rendelkezem. Kezdjük ott, hogy már abban, ahogy 'Adiós-t' mond (vagy inkább 'hasta luego', avagy a mielőbbi viszontlátásra) is nem mindennapi stílusosság van. 

Egy évvel ezelőtt már döntött úgy, hogy elhagyja a Barcát és New York felé veszi az irányt, de akkor még a vezetőség, valamint az egykori játékostárs, és újonnan kinevezett edző Luis Enrique biztosítéka, miszerint hasznos játékos lesz a csapatban jövőre is, elég meggyőző volt számára a maradáshoz. 

Most pedig, egy évvel később, szeretett csapata, a Barcelona a triplázás küszöbén áll, amihez rendesen hozzájárult Xavi játéka, góljai és a vezér szerepe. A döntés, hogy még egy évet lehúz csapatában, nagyon jónak bizonyult. 

Rengeteg személy - nem csak a futballban, hanem a mindennapi életünkben - szembesül azzal a problémával, hogy egyszerűen nem tudja, mikor kell abba hagyni, mikor kell lelépni a színpadról és hagyni, hogy a show nélküle folyjon tovább. Xavi sokkal bölcsebb náluk. Jön a függöny és a darabnak vége, de Xavi álló tapsvihar közepette távozik, midőn épp befejezi a zárószezonját egy nyolcadik bajnoki cím bezsebelésével, egy jó eséllyel megnyerhető kupadöntővel, és karrierjének negyedik BL-döntőjével (eddig mindet megnyerte, amiben csak szerepelt). Már 26 trófeát nyert pályafutása során, többet, mint bármely spanyol játékos valaha. 

Világ-és Európa bajnok válogatott szinten, világ-és Európa bajnok klub szinten. U20-as VB-győztes. Ezek a statisztikák már elég nyomós érvek, nem? Elég erős érv az is, hogy amikor a spanyol válogatott megváltoztatta a teljes filozófiáját Luis Aragonés kezei alatt, akkor az egész csapat Xavira lett felhúzva, és az ő különleges adottságára, a labdabirtoklásra épülő játékhoz. 

Két EB és egy VB, mit mondjak, mit mondjak, egy elég jó húzás volt ez Aragonéstől.  

De sem a trófeák száma, sem az impozáns statisztikák nem tudják visszaadni a varázslatot, mely körbevette őt, de hadd próbáljam megmagyarázni: a játék középpontja a focilabda, de a focilabda szinte már egy része volt Xavi jobb lábának. Amit pedig a felnőtt pályafutásának 17 éve alatt művelt vele már-már művészet, megteljesített mindent, ami miatt a labdarúgás a legnagyobb sportág a világon. 

Most, ahogyan épp kifelé tart az európai labdarúgásból, visszatekintve, elég meglepő hallani, hogy Xavi csupán egy kupát nyert a karrierje első hét évében. Ez azt jelenti, hogy a további 25 trófea az utóbbi tíz évben érkezett, ez pedig már sokkal beszédesebb - 2.5 kupa évenként. Attól fogva, hogy a Cruyff-féle, labdabirtoklásra épülő játékot beiktatták a Barcelona focijába. Ha megnézzük a sikerek számát, akkor ez a stílus a legnagyobb, és legkomplexebb, ami valaha dominálta a futballt. A legfőbb mozgatórugója pedig egyetlen személy volt: Xavi Hernández. 

Egyszer megkérdeztem az egyik csapattársát, Dani Alvest, hogy mégis mitől van az, hogy Xavi ilyen magas szinten űzi a sportágat. Alves habozás nélkül válaszolt: "Figyelj. Te és én, mi ugyanazon a bolygón élünk. Xavi... ő azonban egy másik világból jött." Ámen.

Forrás: Graham Hunter: The footballer who defined an era. Megjelent: http://www.uefa.com/uefachampionsleague/news/newsid=2249771.html

Emberek, mint én, akik elég szerencsések voltak, hogy átélhessék géniuszát, próbálnak, de nem mondhatnak semmi többet, mint ennyit: köszönjük, Xavi Hernández, a csodát, a szebbnél szebb élményeket, és mindent amit szeretett sportágunknak, a labdarúgásnak adtál! 

GALÉRIA: Xavi utolsó La Liga meccse, búcsú a Camp Noutól