Egy utolsó mély lélegzet. Beszívod a levegőt és tudod, hamarosan életed egyik legnagyobb ütközete vár rád. Voltál már itt. Ismerős a nyomás a mellkasodon, a remegés a lábaidban - a feszültség a fontos csata előtt. Mégsem tudod megszokni, újra és újra hatalmába kerít a meccs előtti para. Nem meglepő, hiszen a következő 90 perc a feje tetejére állíthatja az egész világot számodra. A napot kétféleképpen zárhatod: könnyen előfordulhat, hogy a legnyomorultabb vesztesként ülsz majd a zöld gyepszőnyegen a végén. De ha mindent beleadsz, oroszlánként küzdve, foggal körömmel ragaszkodsz a győzelemhez és még szerencséd is van, akkor a világ tetején találod majd magad, bajnokként. Kifújod a levegőt. Készen állsz arra, hogy a legjobbak között is a legjobb légy? 

Minden évben a legerősebb bajnokságok legerősebb csapatai elindulnak egy úton. Egy hosszú úton, mely során megmérkőznek egymással minden tudásukat latba véve, hogy aztán a végén csak kettő maradjon talpon és nézhessen szembe a döntőben. Ez a Bajnokok Ligája. 

Nehéz út volt mely idáig vezetett, rögös és sokan próbáltak megállítani. Mindenki a főnyereményt vinné, nincs ebben semmi meglepő. Éppen ezért olyan különleges élmény az utolsó kettőben lenni. Itt már mindenki bajnok és mindenki győztes. De vár még egy utolsó harc, mely eldönti, kinek volt felesleges az utazása, ki távozik üres kézzel, ki taszít le kit a szirtről. Mert kell, hogy legyen egy csapat, aki az összes többi felé emelkedik. 

Az év meccse dönti el kit illet meg ez a cím. Ez ugyanolyan 90 perc mint a többi meccs, de valahogy mégis több. A legjobb védelem a legjobb támadósorral szemben. A középpályán állóháború dúl. A kapusok 100 százalékot kell, hogy nyújtsanak, mert kapujuk szabályos ostrom alatt áll, a nehéz tüzérek egy pillanatra sem pihennek. Mindenki arra játszik, hogy összetörje a másik álmát és belőle a sajátját kovácsolja össze. 

A katalán Barcelona és az olasz Juventus. Mindkét csapat mögé sajátos sztorit lehet kanyarítani, de nem azért vagyok itt, hogy ezeket részletezzem, azok már unásig ismételtek. A fókusz a két fülecskés trófeára kerül, semmi másra. Otthon már mindent megnyertek, hegyeket másztak meg és taszítottak onnan másokat a mélybe. De az, hogy mellé nemzetközi szinten is hozzátegyék a legrangosabbat, az nem mindennapi dolog. Az a csapat, amely holnap győzni képes, arra úgy reflektálunk majd ezentúl: korszakos csapat. Egy csapat amely triplázott.

Izzon hát a feszültség, harsogjanak a szurkolói rigmusok. Tépjétek szét a gyepszőnyeget és szakítsátok le a hálókat. Holnap show lesz, méghozzá nem kicsi, a legnagyobb az idényben. Egy olyan momentum, amelyért érdemes élni. 11-11 ember fut ki a pályára, mögöttük még több ezer támogató. És ha már látod a zöldellő fűtengert, tudni fogod: a dicsőség ott van a mancsod előtt, tedd rá és szorítsd össze, vidd magaddal! Mi pedig a 90 perc alatt egy emberként szurkolunk és szorítunk majd, s ordítjuk: GYERÜNK BARCA, TEGYÉL MINKET BÜSZKÉVÉ!